Please enable JavaScript.
Coggle requires JavaScript to display documents.
Kölcsey hazafias költészete - Coggle Diagram
Kölcsey hazafias költészete
Jellemző:
Értékőrző hangnem: A múlt dicső tetteit állítja szembe a jelen fásultságával.
Romantikus klasszicizmus: Formailag fegyelmezett, de érzelmileg túlfűtött, patetikus versek.
Nemzethalál-vízió: A Herderi jóslat hatására a magyarság eltűnésétől való mély aggodalom.
Aktív hazafiság: A kesergés helyett a tettekre, a közösségi önfeláldozásra való buzdítás.
Alkotások
Himnusz (1823): A magyarság nemzeti imádsága, amely bűnbánó imaként kér áldást a népre.
Zrínyi dala (1830): Dialógusos forma, amely szerint a jelen kora már nem szül Zrínyihez hasonló hősöket.
Zrínyi második éneke (1838): Kölcsey legpesszimistább verse, amely szerint a romlott nemzetre a pusztulás vár.
Huszt (1831): Epigramma, amely a múltba révedés helyett a jelenben való cselekvést sürgeti („Hass, alkoss, gyarapíts”).
Emléklapra (1833): Négysoros intelem, amely a haza feltétlen szeretetét szabja meg legfőbb törvényként.
Himnusz:
A Himnusz (1823) Kölcsey Ferenc legfontosabb hazafias alkotása, egyben a magyarság nemzeti imádsága, amely a nemzeti identitás és a kollektív bűntudat legmélyebb művészi kifejeződése.
Műfaj és szerkezet
A vers műfaja oda (azon belül himnusz), beszédhelyzete szerint pedig egy kollektív ima, amelyben a lírai én a teljes közösség (a magyar nép) nevében fohászkodik Istenhez. A mű keretes szerkezetű, amely szigorú szimmetriát követ:
1. strófa (Keret - Fohász): Közvetlen megszólítás, áldáskérés és a jövő megalapozása.
2–3. strófa (Múlt dicsősége): Isten ajándékai (Honfoglalás, virágzó gazdaság, Mátyás király győzelmei).
4–6. strófa (Múlt szenvedései): A bűnök miatti büntetés (Tatárjárás, török hódoltság, belső viszályok).
7. strófa (Jelen állapota): A jelen siralmas képe, a dicső múlt és a pusztulás teljes kontrasztja.
8. strófa (Keret - Könyörgés): A nyitány megismétlése fokozással (áldás helyett már csak szánalomért esedezik).