Please enable JavaScript.
Coggle requires JavaScript to display documents.
Krúdy Gyula: A hídon - Coggle Diagram
Krúdy Gyula: A hídon
Emlékezés
-
Az emlékezés nem lineáris, hanem töredékes, csapongó, hangulatokból építkező.
A múlt nem úgy jelenik meg, ahogy volt, hanem ahogy a tudat megőrzi.
A belső idő (élményidő) fontosabb, mint a külső, mérhető idő.
A múltba való visszatérés nem térbeli, hanem lelki utazás.
-
-
A szereplők és tárgyak nem önálló entitások, hanem az emlékezés hordozói.
Metaforikus elemek
A híd
Átmenet két világ között: múlt ↔ jelen, valóság ↔ emlék.
A lélek „átkelése”, belső változás szimbóluma.
A hídon való megállás = élethelyzeti krízis, döntéshelyzet.
A kisváros
-
A múlt konzerválódott formában jelenik meg (lezárt zsaluk, megállt órák).
A város „álomba merül”, hogy megőrizze azt, ahogyan Szindbád emlékeiben él.
A cukrászda
A múlt színtere, ahol minden tárgy és szereplő a régi időket idézi.
A jelen és múlt kettős hangulata: ami a szereplőknek jelen, az Szindbádnak emlék.
A tárgyak és szereplők
Nem önálló jellemek, hanem az emlékezés kellékei.
A régi Amália „másai”, a tiszt alakja → a múlt visszatérése.
Az idő metaforikája
A külső idő megáll (órák, zsaluk).
A belső idő árad, csapong, visszafelé halad.
Bergson-i időfelfogás: a tudat ideje nem mérhető, nem lineáris.
-
Műfaj:
Novella, rövid terjedelmű, egyetlen jelenetre és lelki folyamatra épül.
Lélektani próza: a külső cselekmény minimális, a hangsúly a belső történéseken van.
Impresszionista hangulatnovella: a hangulatok, érzelmek, benyomások dominálnak.
-
Novellaciklus része, regényesített novella
Tartalom
A főhős egy hídon áll, megáll a város forgatagában.
A hídon ácsorogva régi szerelmére emlékezik, akihez valaha erős érzelmek fűzték.
A jelen és a múlt összemosódik: a hídon állva újraéli a régi találkozásokat, hangulatokat.
A múltbeli nő alakja felidéződik, de már csak emlék, hiszen lányát vélé felismerni nem pedig szerelmét, ez nem lesz nyilvános, nem árulja el a nőnek
A novella végén a férfi továbbindul – a múlt nem tér vissza, csak a fájdalmas szépség marad.
Az idő:
-
A külső idő megáll (pl. megállt órák, csukott zsaluk).
A belső idő árad, visszafelé halad, csapong.
időfelfogás
a tudat ideje nem mérhető,
-
-
Az elbeszélő tehát a belső idő törvényei szerint mesél, nem a kronológia szerint.
Elbeszélés
-
A narráció tömbökből áll: egy-egy látvány, hangulat vagy érzékleti benyomás köré szerveződik.
A narrátor kihagyásos, csapongó módon mesél, ahogy a tudat is ugrál múlt és jelen között.
A külső események minimálisak, a belső történések dominálnak.
Stílusirányzat
Impresszionizmus
Hangulatok, fények, színek, benyomások uralják a szöveget.
A híd, a köd, a víz mind hangulati elemek.
-
Ezek nem díszítések, hanem a főhős lelkiállapotának kivetülései.
A narrátor így lírai hangulatot teremt, közelítve a prózát a költészethez.
Szecesszió
Díszítettség, líraiság, nosztalgikus szépségérzékenység.
Modernség
A cselekmény háttérbe szorul, a tudatfolyam és az emlékezés kerül előtérbe.
Alteregó
Szindbád neve az Ezeregyéjszaka hajósára utal, aki örök utazó, kalandkereső.
Krúdy ezt a mitikus alakot „átírja”: → nem térben utazik, hanem az emlékezésben, időben visszafelé.
-