Please enable JavaScript.
Coggle requires JavaScript to display documents.
Társas kapcsolatok serdülőkorban - Coggle Diagram
Társas kapcsolatok serdülőkorban
Elméletek
Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete
kb. 12-18 év
serdülő feladata annak megválaszolása, hogy Ki vagyok én?
különböző szerepeket, értékrendeket, hivatásokat próbál ki, ezekből építi fel saját identitását
Sikeres megküzdés esetén kialakul az identitás érzése, stabil önkép
Sikertelen megküzdés esetén: szerepkonfúzió, identitásválság, belső bizonytalanság, következetlen viselkedés
fejlődési krízis serdülőkorban: identitás vs szerepkonfúzió
Piaget kognitív fejlődéselmélet
gondolkodási szint: formális műveleti szakasz (kb. 11 éves kortól)
serdülő képes az elvont gondolkodásra, hipotetikus-deduktív gondolkodásra
pl. mi lenne ha típusú kérdések
kialakul az önreflexió, kritikai gondolkodás és metagondolkodás
serdülők hajlamosak az ún. személyes mítosz és képzelt közönség jelenségére
személyes mítosz: engem senki nem érthet meg, én különleges vagyok
képzelt közönség: mindenki engem figyel és ítél meg
Freud pszichosezxuális fejlődéselmélet
genitális szakasz
kb. 12 év felett
a pszichoszexuális fejlődés végső szakasza
libidó újra felerősödik, de most érett, heteroszexuális kapcsolatok irányába terelődik (ellentétben a korábbi, gyermeki fázisokkal)
Freud szerint a serdülőnek meg kell tanulnia a szexuális ösztönöket a társadalmi normákkal összeegyeztetni
A szexuális és társas kapcsolatokban való működés ekkor válik pszichésen is éretté – feltéve, hogy az előző szakaszokon sikeresen túljutott a személy
Barátság serdülőkorban
gyermekkorhoz képest sokkal intimebb, érzelmileg mélyebb
társas kapcsolatok szerepe különösen fontossá válik
önmeghatározásban és érzelmi fejlődésben központi helyük van
fontos az őszinteség, lojalitás, kölcsönös támogatás, ezzel együtt fejlődik az empátia, perspektívaváltás, morális gondolkodás
már nem csak közös tevékenységeken alapulnak kapcsolataik, hanem kölcsönös megértés, bizalom, érzelmi támogatás is középpontba kerül
barátság az identitásformálás egyik kulcsterepe
segít az önreflexióban, önkifejezésben, értékek és célok kialakításában, társas készségek fejlődésében
lányok érzelmileg mélyebb barátságok
fiúknál inkább dominálnak a közös tevékenységek
klikkesedés: kis, zárt baráti körök, melyek erős belső kohézióval rendelkeznek, de másokat kizárnak
közös értékek, érdeklődés, érzelmi megosztás válnak a kapcsolatok kulcsszereplőjévé
konfliktuskezelés képessége is fejlődik - megtanulják kezelni a nézeteltéréseket, félreértéseket
barátság lehet "érzelmi gyakorlótér", ahol kipróbálják az érzelmi közelség, bizalom és lojalitás határait
megjelennek felnőtt szociális formák: titkok megosztása, bizalmas beszélgetések, erkölcsi dilemmák megvitatása
segít a leválásban a szülőről: érzelmi önállóságot biztosít és egyszerre nyújt egy alternatív érzelmi támaszt
Kortárs csoportok szerepe, devianciák és válságok
deviancia: normától való eltérés, társadalmilag nem elfogadott viselkedés
kortárscsoportok jelentősége nő, a serdülő egyre inkább kortársai elismerésére és visszajelzéseire támaszkodik
csoporthoz tartozás erősíti az önbizalmat és a társas identitást
kisebb, bensőséges baráti körök és lazább, nagyobb kapcsolati hálók kialakulása
kortársak hatása lehet pozitív (motiváció, normakövetés), de lehet negatív is (deviáns viselkedés megerősítése)
serdülőkorban természetes a kísérletezés, néha a normától való eltéréssel jár
hátterében állhat identitásválság, kortárs nyomás, családi problémák, szülői kontroll vagy annak hiánya
kortárscsoport identitásszerepet is betölt - a fiatal azt nézi, ki vagyok én a többiekhez képest
bandák: lazább, gyakran deviáns viselkedésre hajlamosabb közösségek
Mérei: a csoport ereje az együttes élményben rejlik - együtt átélni, reagálni, viszonyulni
serdülő a csoporttól visszajelzéseket, normákat kap, melyhez igazodik
pl. öltözködés, viselkedés, vélemény
pozitív hatás: érzelmi támogatás, társas kompetenciák fejlődése, énkép alakulása
negatív hatás: ha a barátság destruktív - deviáns viselkedések átvétele, nyomás a konformitásra, kiközösítés, bántalmazás
deviáns viselkedés okai
identitáskeresés
szociális nyomás
családi háttér problémái: elhanyagolás, túlzott kontroll, instabilitás
lehet figyelemfelkeltés, önérvényesítés, függetlenedési törekvés
nagy része átmeneti, fejlődési értelemben értelmezhető
Vajda: a negatív szocializáció lehetősége
ha destruktív normák érvényesülnek a csoportban --> ellen-szocializáció lehet
tanulhat szabályszegést, kockázatkereső viselkedést, mert a csoport megerősíti ebben
serdülőkori válságok
identitásválság
érzelmi instabilitás
hormonális változások, új érzelmek - gyakori a szorongás, hangulatingadozás, impulzivitás
"érzelmi viharok kora" - ez a válság sokszor nélkülözhetetlen az érési folyamathoz
külső és belső konfliktusok
családdal való ellentét, leválási nehézségek
önkép, értékek, szexualitás, jövőkép
Mérei: ezek a személyiség integrációját szolgálják
védőfaktorok és megküzdés
pozitív kortárskapcsolatok: jó minőségű barátságok, támogató csoportok
családi támogatás: szülők továbbra is érzelmi biztonságot, kereteket biztosítanak
iskolai és közösségi szerepek: ha hasznosnak, elismertnek érzi magát a közösségben, csökken a deviancia esélye
Családi szerepek, a családmodell és annak változásai
A hagyományos nukleáris családmodell mellett egyre gyakoribbak az alternatív modellek: egyszülős család, mozaikcsalád, együttélő, de házasságon kívüli családformák
A család szerkezeti átalakulásai (pl. válás, újraházasodás) hatással lehetnek a serdülő érzelmi biztonságára és társas viselkedésére
A stabil, támogató családi háttér fontos védőfaktor, míg a családi diszfunkciók növelhetik a deviáns viselkedés kockázatát
Hagyományos nukleáris családmodell: anya, gyerek(ek) – stabil nemi szerepekkel. Korábban az alapmodell
modern családmodellek
egyszülős család: válás, haláleset, stb miatt
mozaikcsalád: újraházasodásból ered, komplex kapcsolati háló
kiterjesztett család: nagyszülők, rokonokkal együtt
azonos nemű szülők
Hetherington: A stabil egyszülős vagy újraházasodott család is lehet érzelmileg egészséges közeg
a válás nem automatikusan traumatikus - inkább a válás utáni környezet és kapcsolatok minősége határozza meg
Bowen
A családban elfoglalt szerepek generációkon át öröklődhetnek – például az „áldozat”, „hős”, „bűnbak”.
Generációs szerepek hatnak a serdülő identitás építésére is
Vajda: a család funkciója nem változik, csak a formája
a család mindig gondoskodó , szocializáló, értékközvetítő
gyermek akkor van veszélyben, ha nem kap érzelmi biztonságot, függetlenül a család típusától
biztonságos kötődés --> érzelmi stabilitás, jó önszabályozás
inkonzisztens vagy elhanyagoló család --> szorongás, viselkedési zavarok
túlkontrolláló rendszer --> autonómia nehézségek
Cole: a rugalmas, mégis kereteken adó családmodell a leginkább támogató a fejlődés szempontjából
Mérei: a család belső mezője formálja a gyermek személyiségét – nem a deklarált szabályok, hanem az élmények, dinamikák
Szülői nevelési stílusok és a serdülőkor
Nevelési stílus: a szülők viselkedési mintázata, ahogy szabályokat állítanak, szeretetet fejeznek ki, reagálnak a gyermek viselkedésére
Baumrind alapján a klasszikus nevelési stílusok
engedékeny
Melegség, de kevés korlát
serdülőre hatása: impulzivitás, gyenge önkontroll, nehezen viseli a határokat
irányító / demokratikus
melegség + következetes szabályok
Magabiztos, együttműködő, jó önszabályozás
Autoriter
Alacsony önértékelés, szorongás, lázadás vagy passzivitás
Szigor, kontroll, kevés melegség
elhanyagoló
sem érzelmi, sem szabályozó jelenlét nincs
Magány, deviancia, kötődési zavar, bizalmatlanság
A serdülők pozitív énképe összefügg azzal, hogy mennyire érzik azt, hogy meghallgatják őket otthon
A kommunikáció minősége a legfontosabb tényező a szülő–serdülő kapcsolatban.
Mérei
A szülő nem csak egyéni szereplő, hanem a gyermek „társas mezőjének része”
A szülői attitűd akkor hatékony, ha a gyermek saját élményein keresztül formálja őt
kontextus jelentőségét: ugyanaz a stílus másképp hat különböző temperamentumú gyerekre
Baumrind
Serdülők, akiket irányító stílusban neveltek, empatikusabbak, jobb tanulmányi eredményt mutattak
Az autoriter és elhanyagoló stílus gyakran társult agresszióval, gyenge iskolai teljesítménnyel
identitásépítés: irányító szülő --> támogatott, koherens identitás
lázadás: autoriternél gyakoribb
iskolai siker: demokratikus szülőknél valószínűbb
deviancia: elhanyagoló vagy engedékenynél
legnagyobb kockázattal az elhanyagoló és autoriter bírnak
A serdülő ugyan önállósodni szeretne, a biztonságra ugyanúgy szüksége van. Ehhez a demokratikus (irányító) szülői magatartás a leginkább fejlődéstámogató.