• Piaget szerint, mivel a csecsemők mindig a különféle cselekvéseiken keresztül konstruálják meg a különféle ismereteiket, éppen ezért a fejlődés vizsgálatát célszerű a legelemibb, már a születéskor is meglévő cselekvések, vagyis az innát reflexek megértésével kezdeni. Az innát reflexek ugyanis olyan primitív sémák, amelyek a pszichológiai funkcionálás legalapvetőbb egységeiként működnek. A primitív sémák ugyanakkor olyan mentális struktúrák, amelyek pedig az egymáshoz hasonló körülmények között nyújtanak funkcionális modelleket az egyes cselekvések számára. Az élet első hónapjaiban mindezekenek megfelelően még csak ezek a veleszületett „reflex-sémák” adnak egyfajta cselekvéses vázat a gyermekeknek, idővel azonban ezek is formálódni kezdenek a különféle tapasztalatok által (régi sémák erősödnek meg, új sémák alakulnak ki, stb.).
• A születéstől a halálig ugyanakkor 3 alapmechanizmus dolgozik azért, hogy előrehaladjon a fejlődés: ez az asszimiláció, az akkomodáció és az ekvilibráció hármasa. Az asszimiláció lényegében az a folyamat, amely során az organizmus „mentálisan bekebelezi és megemészti” az újabb tapasztalatait, vagyis inkorporálja azokat a már meglévő sémáiba (ez a folyamat így lényegében olyan kódokra fordítja le a beérkező információkat, amelyek keretében már képes megérteni azokat). Az akkomodáció ezzel szemben az a folyamat, amely során az organizmus fokozatosan hozzáigazítja az aktuális tudását az újabb tapasztalataihoz (ez a folyamat így lényegében a már meglévő sémákat módosítja úgy, hogy azok a régi és az új információkra egyaránt alkalmazhatóak legyenek). Az ekvilibráció pedig mindezekhez képest az az „oda-vissza jellegű” folyamat, amely során az organizmus folyamatosan keresi a régebbi mentális sémái és az újabb környezeti tapasztalatai közötti összeillést, vagyis az asszimiláció és az akkomodáció közötti egyensúlyt.
• A stabil megértés ugyanakkor csakis az asszimiláció és az akkomodáció kiegyensúlyozásával, vagyis az ekvilibrációval érhető el. Ez az egyensúlyi állapot azonban rendszerint nem tart sokáig, mivel a biológiai érés és a környezeti tanulás folyamatai minduntalan megbillentik. Az asszimiláció és az akkomodáció váltakozása által megteremtett ekvilibrációs állapotok éppen ezért mindig a gyermekek fejlődésében bekövetkező minőségi átalakulásokat jelképezik.
-