Please enable JavaScript.

Coggle requires JavaScript to display documents.

1.IV. Univerzális és neurális konstruktivizmus - teszt - Coggle Diagram

- - - - nem csak az öröklődés vagy a környezet határozza meg a fejlődést, a gyerek maga is aktív résztvevő - a környezettel interakcióban fejlődik, tesz szert tudásra
        
        a környezet hatása is az egyéni jellemzőktől függ: az öröklés és a környezet is fontos, de a fizikai környezet a hangsúlyos
        
        területáltalános fejlődés: az egyes szakaszokban minden terület hasonlóan fejlődik
        
        univerzális fejlődési szakaszok: a szakaszok sorrendje és tartalma azonos, de időbeli lefolyásuk eltérhet
  - - - veleszületett képességek csupán: reflexek, asszimiláció, akkomodáció képessége
        
        reflex
        
        legelső, primitív séma, amelyből az AKK és ASSZ. folyamata által egyre komplexebb sémák alakulnak ki
        
        séma
        
        a viselkedés, pszichológiai funkciók alapvető egysége, mintával szolgál az analóg helyzetekre
        
        ▪ ezek bővülnek, alakulnak át a fejlődés során, a környezettel való interakció által → ADAPTÁCIÓt tesz lehetővé
        
        1 more item...
- - - - Az agyunkban összesen kb. 100 milliárd neuron található, melyek közül mindegyiknek legalább 1000 kapcsolata van.
        
        A gének azonban nem tartalmazhatnak annyi információt, hogy ténylegesen is specifikálják ezeket a kapcsolatokat.
        
        Az agyunk fejlődése éppen emiatt nemcsak a genetikai programok, de a külső faktorok által is meghatározott.
        
        Az agyunk legdrámaibb változásai kb. felnőttkorig zajlanak. A plaszticitás éppen emiatt nem a sérült agy, hanem a még fejlődő agy sajátossága.
        
        tapasztalt-elvárt fejlődés: Ez lényegében egyfajta egyéni alkalmazkodás az adott környezethez. Az emberi szervezetben ugyanis nem kell mindennek előrehuzalozottnak lennie. A környezetben is ugyanígy megvannak a fejlődés azon feltételei, amelyek révén új szinaptikus kapcsolatok és módosulások jöhetnek létre. Ez a fajta fejlődés azonban nem végtelen, erre utal a kritikus periódus fogalma is (pl. Genie nyelvfejlődésének vagy a szürke hályogos baba látásfejlődésének az eseteiből kiderült, hogy egy újszülött agyának egy adott időtartamon belül rendszeres auditoros/vizuális ingerekre van szüksége ahhoz, hogy fejlődhessen).
  - - - • A biológiai korlátok nem szigorúak és terület-specifikusak, éppen ezért az egyes agyterületeknek kezdetben még nincsenek kizárólagos bemenetei / inputjai.
        
        • Ennek ellenére azonban vannak olyan agyterületek is, amelyek bizonyos szempontokból fontosabbak és hatékonyabbak lehetnek más agyterületeknél (csakhogy azért ezek sincsenek teljesen elzárva a további feldolgozási folyamatok elől).
        
        • Éppen ezért ha egy bizonyos szempontból terület-releváns agyterület ismétlődően csak egyféle bemenetet / inputot dolgoz fel, akkor az annak hatására fokozatosan terület-specifikussá válhat (a felnőttkori neokortikális lokalizáció tehát a gyermekkori neokortikális specializáció eredménye lesz).
        
        • Mindezek miatt abban az esetben, ha egy felnőtt már terület-specifikus agya sérül meg, akkor annak szükségszerűen mások lesznek a kognitív és a viselkedéses következményei, mint annak, ha egy gyermek még nem terület-specifikus agya sérül meg.
        
        • Az agyunk ezen fokozatos, terület-relevánsból terület-specifikussá fejlődését nevezi Karmiloff-Smith modularizációnak.
  - - - • Az elmélet szerint a kognitív képességek fejlődése az agy plaszticitásán és a környezeti tapasztalatokkal való interakción alapszik.
        
        Olyan egységes keretet nyújt, amely összefogja a konstruktivizmust, a kognitív idegtudományt és a komputációs modellezést.
        
        Hangsúlyozza az agyfejlődés és a kognitív fejlődés közötti kapcsolatot, amely hozzáállást a tipikus és az atipikus fejlődésre egyaránt alkalmazza.
        
        Úgy véli, hogy a fejlődés egy konstruktív folyamat, amelyben az agyunk is részt vesz.
        
        Feltételezi, hogy az agy nagyfokú plaszticitással bír.
        
        Az alapelve ugyanakkor az ún. kontextus függés, amelynek a lényege az, hogy az elemzés minden szintjén érvényes, hogy a működés függ attól a kontextustól, amelyben megvalósul (pl. a reprezentációk az agyban nem izoláltan léteznek és működnek, hanem a környezetüket alkotó - molekuláris, neurális, testi, illetve társas események és környezetek alkotta - kontextusban.)
        
        encellment
        
        embrainment
        
        embodiement
        
        ensocialment
        
        A feltételezett területáltalános mechanizmusok különböző szinteken működnek, melyek a következők
        
        • kooperáció/együttműködés
        
        önálló mechanizmusok kapcsolódása
        
        • kronotópia/időben való gondolkodás
        
        a fejlődés idői lefutása (az eredmények értelmezéséhez fontos az idői kontextus)
        
        • kompetíció/versengés
        
        : a neurális pályák között (melyik erősödik meg) és a már stabil reprezentációk között
        
        feltételezett fejlődési folyamatok
        
        1.Proaktivitás: Ez lényegében egy belsőleg generált aktivitás, amely nemcsak a gyerek szintjén érvényes, hanem kiterjed minden más szintre is (pl. sejtekre, sejtcsoportokra, régiókra, agyra, testre, stb.). A gyerek által kezdeményezett aktivitásnak például egyértelmű hatása van a környezetre, míg a neurális aktivitás pedig segíti bizonyos neurális kapcsolatok alakulását.
        
        2.Progresszív specializáció: Ez lényegében a rendszer aktuális állapotának befolyása a rendszer jövőbeni állapotaira, amely során a specializáció fokozatos, és csak idővel alakul ki. Eszerint a veleszületett modulok helyett az agyi régiók más régiókkal együtt fejlődnek, amelyek részben a régiók közötti kapcsolatok függvényében fejlődnek. Eszerint ráadásul a plaszticitás még akkor is megtartott, ha a funkció már teljes egészében specializálódott.
        
        Terület-relevancia
        
        Felnőttkori területspecifikus sérülések