Megbüntetnek, mert nem a közös cél, hanem az egyéni vágyaik szerint élnek. Luther túlságosan nagy tüzet rakott (szenvedély), Platón álmodozott (idealizmus), Michelangelo megfaragta a széklábakat (művészet), bűnük tehát az, hogy irracionális vágyaik vannak, a szellemüket akarják kielégíteni. Ebben a színben Ádám csalódott a tudományban, az egyenlőséget hirdető kommunisztikus eszmékben. Madách megjósolja a globalizációt, a környezeti problémákat és a totális diktatúrákat. Nincs egyéniség, szépség, család, szerelem. Az embereknek nincs nevük, számokkal jelölik meg őket. Bár itt minden egyforma és teljesül ez egyenlőség-testvériség elve, nagyon boldogtalanok az emberek. Amikor Ádám megpillantja Évát, azonnal szerelmes lesz, ezért a tudósok kórházba akarják vinni kezelésre. Kiürült, rideg, boldogtalan világ ez, ami mindenkinek rossz. Ádám végül úgy dönt, ezt a világot is elhagyja.