A gyászmunkának azért van szerintem borzasztó nagy jelentősége, mert ennek során készítünk egy veszteséglistát, aminek a végén kiderül, hogy mi az, ami megmaradt, amivel újra lehet kezdeni az építkezést. Nem mellékesen arról is lesz egy zsigeri tapasztalás, hogy a jövőről alkotott elképzelések mennyire nem garantáltak, ami olyan szempontból jó hír, hogy az ijesztő jövőkép ugyanúgy az elménk szüleménye, mint az épp elveszített, vagyis “a nincsenek garanciák” gondolat még megnyugtató is lehet 😊
- tagadás (a klímaváltozás egy hoax, nincs itt semmi látnivaló), 2. alkudozás (ha holnaptól szelektíven gyűjtöm a szemetet és bambuszfogkefével mosok fogat, akkor ezzel megfordítható a folyamat), 3. harag (ez az egész a mohó nagyvállalatok, kőgazdagok és politikusok hibája, és különben is, a szomszéd elmehet a p*ba, miért megy az automata öntözőrendszere még esőben is), 4. depresszió (mind meghalunk, ki fog halni az emberiség, már nincs mit tenni), 5. elfogadás (szar a helyzet, megteszem, amit tudok, aztán majd meglátjuk, mire elég).