Please enable JavaScript.
Coggle requires JavaScript to display documents.
Jókai Mór: Az arany ember - Coggle Diagram
Jókai Mór: Az arany ember
Romantikus teljességelv
A mű nyitánya a romantikus világkép egyetemességigényét mutatja. Ennek eszköze az
embert és sorsát a természet közegébe helyező romantikus természetkultusz.
Már a Vaskapu panorámaszerű tablójának első mondatában megjelenik a romantika két
jellegzetes természettoposza, a hegyvonulat és a folyam. A második fejezettől bontakozik ki
a történet ideje, és ezt követően jelennek meg a szereplők. A vízen küszködő hajó az
antikvitás óta ismert toposz, sorsszimbólum. Timár emberfeletti birkózása a természet
erőivel későbbi sorsának alakulását, a társadalmi közegben megvalósuló küzdelmét is
előrevetíti.
Szentimentális idill
A természetszimbolika utópisztikus jelentést ad a senki szigetének, ahová Timár Mihály a
társadalom közegében megélt erkölcsi, érzelmi és lelki veszteségei elől menekül. A sziget
olyan természeti otthon, amelyet az ősi idill időn kívülisége jellemez. Itt nem fizetnek adót,
nem harcolnak senki ellen, nincs pénz, állam és egyház, a társadalmiságban fontos szerepet
játszó név is lényegtelenné válik. A senki szigete biztonság- és menedékjelkép.
Midász-mítosz
Timár Mihály sorsának alakulása párhuzamba állítható Midász király görög mítoszával. A
mítosz szembeállítja a külső és belső gazdagságot. Ezt az ellentétet a regény a romantikus
teljességvágy és az ezt korlátozó társadalmiság szembeállításával bontja ki. Timár a
társadalom közegében úgy küzd az akadályokkal, mint a Vaskapunál a természet erőivel. Az
Al-Dunánál személyisége még harmóniában van önmagával és a világgal. A kincs megtalálása
után bármit tesz, súlyos problémákat okoz magának és másoknak.
Elbizonytalanító zárlat
A regényhez kapcsolt utolsó fejezet nagy léptékű időbeli vágással él. Az elbeszélt történetet
negyven évvel a múltba utalja. Ebben a fejezetben az elbeszélés én-formára vált, és a
történetmondó maga is szereplővé válik. Ez az eljárás egyszerre erősíti meg és
bizonytalanítja el a történet valószerűségét. Megerősíti azzal, hogy az elbeszélő egyrészt
saját gyerekkori emlékeihez kapcsolja Timár eltűnését Komáromból. Másrészt személyes
tapasztalatként beszéli el a senki szigetén élőkkel való találkozását. Ugyanakkor
elbizonytalanítja és a mese világába utalja azzal, hogy az elbeszélő szerint maga a szigeten
élő öregember biztatta a szerzőt története kitalálására.
Az elbeszélő tudása a helyzetekről és jellemekről
A regény első fejezeteiben a szereplők megjelenésükkel, tetteikkel, párbeszédeikkel lépnek
elénk. Semmit sem tudunk a múltjukról, nem ismerjük tetteik indítékait. Szándékaik, céljaik
rejtve maradnak előttünk. Aktuális helyzetükről azonban mindent közöl az elbeszélő. Még
annál többet is, mint amit a szereplők tudhatnak.
A történetmondást az ok-okozati előrehaladás határozza meg. Ezzel párhuzamosan a
cselekmény menetében a lelki indítékok válnak meghatározóvá. Az elbeszélői tevékenység a
szereplők belső világához közelít.