Please enable JavaScript.
Coggle requires JavaScript to display documents.
A realista novella Móricz Zsigmond: Tragédia - Coggle Diagram
A realista novella
Móricz Zsigmond: Tragédia
Ironikus közelítés
A Tragédia Móricz Zsigmond novelláinak egyik legismertebb és legkiemelkedőbb darabja.
Címe azt vetíti előre, hogy a mű valamilyen érték pusztulásáról fog szólni. Az olvasói
tapasztalat szerint azonban nem teljesedik be ez az előfeltevés. Hiszen a főszereplő, Kis
János élete és halála ironikus közelítéssel kerül bemutatásra. Móricz úgy alkotja meg a
figurát, hogy vele szemben az olvasó távolságtartása erősebb, mint az együttérzése. Alakja
kisszerű, megvalósíthatatlan, komikus vállalkozása pedig kudarcba fullad. A torkán akadó
húsdarab beteljesíti sorsát, és kiteljesíti vállalkozásának értelmetlenségét.
Mivel Kis Jánossal
a novella világában senki nem törődik, az elbeszélésben kizárólag az elbeszélő nézőpontja
érvényesülhet. Ezért is hiányoznak a párbeszédes, megjelenítő részek. Az elbeszélői hang
azonban meglehetősen visszafogott, tárgyszerű. Nem magyarázza, nem értelmezi az
eseményeket – ezt az olvasóra hárítja. Különösen rövid, gyakran szándékoltan lapos
mondatai azonban nyelvileg is alkalmazkodnak a főszereplő figurájához.
Naturalista téma- és alakformálás
A mű – a dolgok közepébe vágó kezdéstől eltekintve – a klasszikus novellaszerkesztés
szabályai szerint építkezik. Másfél nap történetét beszéli el. Alaphelyzete életképszerűen
vázolja fel a falusi emberek egyik jellemző tevékenységét, az aratást, illetve a déli pihenőt.
Már itt felfigyelhetünk a környezet és Kis János viselkedésének különbségére. A többiek
árnyékot keresnek, örülnek a pihenőnek, vidáman évődnek egymással.
Kis János magában
eszi meg az ételt, fiával sem beszélget. Lusta árnyékot keresni, álmai és álmodozásai csak az
evés körül forognak. Kedvetlen, zsörtölődő ember. Kisszerűségét jellegtelen neve is
megerősíti. Az elbeszélő sem fordít különösebb figyelmet bemutatására. Külsejét néhány
semmitmondó megjegyzéssel írja le, és azzal, hogy „szeplős, málészájú” fia hasonlít hozzá.
Ahogy Kis János alakja, úgy élete is csökkent értékű. Szegény ember, akinek az étel az
egyetlen mozgatója. Az evés kérdése egész tudatvilágát kitölti, ami lényének ösztönjellegét is
jelzi. Szintén az ösztönösséget erősítik azok az ismétlődő cselekvései, amelyekkel a
szegénységet akarja „elrúgni” magától.
Önpusztító indulat
A novella világában az billenti ki a cselekményt a nyugalmi helyzetből, hogy Sarudy gazda az
aratókat is meghívja lánya lakodalmába. Ezzel Kis János tudatában, aki az életét napszámból
tengeti, megjelenik egy célképzet: kieszi az öreg nagygazdát vagyonából. A cél a figurának
megfelelően kisszerű. Együgyű és nevetséges lázadás. Komikus-ironikus voltát az adja, hogy
Kis János ezt hősies küzdelemnek, feladatnak, csatának tartja. Indítékai – az éhség, a gyűlölet
és az irigység – saját maga ellen fordulnak. Indulata önpusztítóvá válik. A feladat
betölthetetlenségével szembesülve lényegében ösztönei döntenek a sorsáról.
A Tragédia jól megformált, hatásos novella. Magyarázatot ad a cím és a történet viszonyára
is. Például azt, hogy az életben egyszer jóllakni emberhez méltatlan vágy. De tragédia, ha ez
a kicsinyes vágy sem teljesülhet. És tragédia, mert felemésztheti, eltorzíthatja, önpusztításba
sodorhatja a személyiséget.