Please enable JavaScript.
Coggle requires JavaScript to display documents.
Alapelvek és alapfogalmak - Coggle Diagram
Alapelvek és alapfogalmak
A mérőeszközök által rögzített jel soha nem konstans
műtermékek (hiba)
a mért élettani modalitás valós változásait
amelyek esetében nem ismert a kiváltó inger
spontán válaszok
E válaszok mögött állhatnak
élettani szabályozás okozta fluktuációk
olyan belső ingerek (pl. kellemetlen emlékek vagy gondolatok), amelyek nem feltétlenül tudatosulnak
jól ismert, rendszerint (de nem mindig) a kísérletvezető által kontrollált ingerekre adott reakciók
kiváltott válaszok (fázisos válaszok)
kivétel pl: a szívfrekvencia és a bőr vezetőképességének spontán belégzést követő növekedése
nem tekinthető spontán válasznak, ám nem is a kísérleti ingerlésre vezethető vissza
A válasz mértéke rendszerint nem értelmezhető az alapszinti (azaz a kiváltó ingert közvetlenül megelőzően mért) aktivitás ismerete nélkül
tónusos aktivitás
ez nem feltétlenül jelent nyugalmi aktivitást és lassan változhat akár a kísérlet időtartama alatt is
A tónusos aktivitás fontosságát a kiváltott válasz értelmezése során a kezdeti értékek törvénye (law of initial values) írja le
magasabb alapszinti értékek kisebb abszolút értékű fázisos válasszal járnak együtt és fordítva
Az elv számos élettani változó, pl. a szívfrekvencia, a vérnyomás, a légzési aktivitás és a bőrellenállás esetében jól kimutatható
nem érvényes a bőr-vezetőképességre
figyelembe kell venni az alapszint és a kiváltott válasz korrelációját is
A kísérleti ingerek hasonló, de nem azonos élettani válaszokat váltanak ki a különböző kísérleti résztvevőkben
A tipikus válaszmintázatot inger-válasz specificitásnak nevezzük
Pl: stresszhelyzetre a legtöbb ember a szívfrekvencia és a bőrvezetőképesség növekedésével reagál
a stabil különbségeket egyéni válasz sztereotípiáknak nevezzük
Pl: tarkótáji fájdalommal és fejfájással küzdő betegek esetében rendszerint a nyak izomzatának fokozott aktivitása is kimutatható
Csoportszintű vizsgálatok esetében a válaszmintázat ilyen különbségei a varianciát növelő zajnak tekinthetők
a különböző élettani változók változásának iránya nem mindig megegyező (iránybeli széttartás - directional fractionation)
Pl: az orientációs reakcióra a szívfrekvencia csökkenése és a bőr-vezetőképesség növekedése jellemző, míg a szimpatikus aktiváció mindkettőt növeli