The Wisdom of Trauma: jó lenne most már, ha nem azt látnánk egymásban (és magunkban), hogy mi nem stimmel, hanem, hogy mi történt velünk. Felnőttként "van elég hely" odabent a félelemnek stb., de nem vagyunk vele azonosak. Érezhetjük, átélhetjük az érzelmeinket, és léphetünk hátrébb, hogy rátekintsünk a helyzetekre, és más szemmel nézzük meg. Beleragadunk-e a kis látószögbe?