Please enable JavaScript.
Coggle requires JavaScript to display documents.
((Keletkezése:, A költő pszichoanalízisre jár 16 évvel édesanyja halála…
-
A költő pszichoanalízisre jár 16 évvel édesanyja halála után. Itt felidézi anyja alakját, azt,
hogyan bánt anyja vele, és a költő hogyan viselkedett az édesanyjával. Ezért mostanában
gyakran gondol rá. Erre utalnak az első versszak ismétlődő igéi, igekötői (meg-megállva, ment
a padlásra, ment serényen).
-
Dal – de elégikus hangvétel szövi át. A felnőtt, boldogtalan költő emlékezik vissza
gyermekkorára, s annak már ekkor is elérhetetlen főszereplőjére, anyjára.
Szerkezete:
-
édesanyát mutatja be, ahogyan az a költő emlékeiben megmaradt. A MAMA, aki mindig
dolgozott, akinek soha nem volt ideje a gyermekére (csak ment, és teregetett némán, nem
szidott, nem is nézett énrám).
-
emlékeket (gyermek-én), ahogy megpróbálta felhívni magára anyja figyelmét (ordítottam,
-
A 4. szakaszban már a felnőtt férfi bánata szólal meg (felnőtt-én) (nem nyafognék, de most
már késő). Az anya alakja felmagasztosul, óriásivá növekedik, és így a természet részévé vált
anya mindenütt ott lehet, és vigyázhat a fiára (most látom milyen óriás ő; szürke haja lebben
-
-
A jelenben kezdődik a történet: a költő éli a mindennapjait, miközben eszébe jut az édesanyja,
majd a vers végén ismét őt látja, immár hatalmas, az egész világot beborító alakját. Közbül
-
mamára gondolok – Nem nyafognék, de most már késő).
-
-
Szokatlanul dísztelen a vers, alig néhány szókép és alakzat található benne.
-
(metafora). A fényesen, suhogva szálló „madarak” a mindennapok robotjából kiszabadulni
-
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
-