Formálja az esztétikai, erkölcsi, közösségi érzelmeket

Kibontakoztatja a gyermeki világképet és az anyanyelvi kommunikációs képességeket

A gyemekek a pedagógus által többször hallott mesét önállóan mondják el

Az anyanyelvi és kommunikációs nevelés hatékony módszere

A gyermek megtanulja a többször hallott mese cselekményfordulatait, szereplők neveit, nyelvi kifejezőeszközeit

Reproduktív fantáziájával feleleveníti az ismert történéseket és közben használja a nyelvi fordulatokat, mese nyelvi formáit

Produktív fantáziájával kiegészíti a hiányzó szövegrészeket

Fejleszthetjük vele az összefüggő, folyamatos beszédet

Bátorítani kell a kicsiket, hogy nyugodtan mondják el a már sokat hallott meséket

Az akadozóan mesélőket is figyelmesen végig kell hallgatni

Az esetleg előforduló hibás mondatokat, kifejezéseket javítani kell helyesen megismételve

A mesét hallgatókat kultúrális viselkedésmódra kell szoktatni

Néphagyományok megismertetése a gyermekkel

Fontos, hogy a gyermek örömmel elevenítse fel kedvenc meséjét, számára érdekes részletét

A motiválás történhet bábokkal, diakockákkal, természetes anyagokkal

Az óvodapedagógus bemutatásának milyensége

A felnőtt mesemondásának szeretetteljes, otthonos, nyugodt hangulata

Lehetőség van először vizuálisan megjelenítettni a gyermekek elképzeléseit, majd utána gondolataik verbális megfogalmazására

Az óvodás korú gyermekek szívesen beszélnek egy-egy korábban megismert mesehősről

Szerepjátékban és más tevékenységekben is megjelennek

Beszédfejlesztő játék lehet az ismert mesék, mondókák mozgással való megjelenítése

A mesék, versek mimetizálását a nonverbális kommunikációs gyakorlatokkal kell előkészíteni

Gesztusokkal, mimikával, testtartással fejezünk ki elképzelt hősöket, társakat, érzelmeket beszédhang nélkül

Mese néma játékkal

Képzeletében magára önti a mese egy-egy hősének szerepét

Az óvodáskorúak személyiségfejlesztésében, anyanyelvi és kommunikációs képességeinek nevelésében nélkülözhetetlen módszer

Célja nem a szerepeltetés, hanem a közösségi magatartást kialakító tevékenység, a gyermekek érzelmi nevelése

Drámajáték minden olyan játékos emberi megnyilvánulás, melyben a dramatikus folyamat jellegzetes elemei lelhetők fel

Nem az esetleges bemutató folyamat a fontos, hanem az azt megelőző nevelési folyamat

A kapcsolattartást és a közlést hivatott megkönnyíteni

Az egyén ismeretei, készségei, képességei, társas kapcsolatai a nevelő által irányított, csoportban végzett közös dramatikus cselekvés révén fejlődik

Általa a gyermek képzeletben és tevékenyen él meg élethelyzeteket

Fontos alkotóeleme a gyermeklélektan és a játékpszichológia

Lehetőséget ad az érzelmi helyzetek kibontakoztatására, szerepekkel való azonosulásra

A "mintha" szituáció a játék megjelenési formájának elengedhetetlen feltétele

Verses, énekes, szöveges ritmusjátékok, népi gyermekjátékok, mímes-improvizatív játékok, mímes-szöveges improvizatív gyakorlatok

A dramatikus játékok jelentik az alapját a mesedramatizálásnak

Keltsük életre a meséket, adjunk minél több lehetőséget a szerepvállalásra

Produktív fantáziájuk segítségével kiegészítik a hiányos szövegrészeket

A megakadt szöveget tovább kell mozdítania indirekt irányítással

A gyerekek megtanulnak egymásra figyelni és alkalmazkodni egymáshoz

A szervezőképességre, kreativitásra pozitív hatást gyakorol

Az érzelmek kivetítése és eljátszása csak demokratikus légkörben valósulhat meg

Fejleszti az aktivitást, döntési képességet, produktív és reproduktív fantáziát, időérzéket, önálló gondolkodást

Dramatikus játékot egymás után többször is meg lehet ismételni

Számtalan
nevelési feladat megoldásában eredményesen alkalmazható módszer

Sajátos varázserejével komplex módon hat a gyermekre

A gyermekek érzelmi és értelmi képességeire hat és segít a kommunikációs képességek kibontakoztatásában

Irodalmi élmények felelevenítésére, újboli átélésére alkalmas

Az óvodapedagógus a bábjáték során ösztönzi a gyermekeket, hogy új kifejezéseket, fogalmakat ismerjenek meg, utánozzák a tiszta hangképzést

Gördülékenyen lehet megjeleníteni a fordulatos cselekményű, kevés szereplős meséket, verseket

Alapja, hogy élettelen anyaggal ábrázoljuk az életet

A bábjátékot figyelő gyermek azonosul a szereplőkkel, beleélését segíti a báb, a vizuális megjelenítés, a zene, a beszéd

Dramatizálni kell, el kell készíteni a bemutatás forgatókönyvét

A mesét párbeszédekké kell alakítani a nyelvi kifejezőeszközök megtatásával

A leíró szövegrészeket párbeszéddel, díszlettel, esetleg narrátorszöveggel kell megjeleníteni

A nevelő hatás elmaradhat ha felkészületlenül alkalmazzuk

Meg kell tervezni a színpadképet, amit lehetőleg a gyermekekkel közösen készítsünk el

Meg kell tervezni a bábok kinézetét, kifejező mozgását, előadástechnikai eszközöket

A bábjáték hatását a szereplők kimondott szavai, mondatai és az ehhez kapcsolódó mozgások, hangsúlyok biztosítják

A gyermek maga lesz a mese hőse, aki reprodukálja a történetet, kiegészíti a szöveget, megalkotja a báb mozgását

Irodalmi alkotásokat a bábok miden fajtájával megjeleníthetünk

Tisztában kell lenniük a bábmozgatás technikáival

Célszerű először a kézjátékokkal, árnyjátékokkal kezdeni, majd utána tárgyjátékra, asztali bábjátékra

A bábok készülhetnek termésekből, hétköznapi tárgyakból, textilből, papírból

Fontos, hogy a bábok ne távolodjanak el túlságosan a valóságtól annak érdekében, hogy a gyermekek felismerhessék őket

A gyermekek mindig metalálhatják kedvenc bábjaikat és eljátszhatják velük szeretett meséiket

Az óvodapedagógus és a gyermekek rögtönzött bábozása nevelő értékű, melynek fő jellemzői az alkotóélmény és a spontaneitás

A bábjátékkal felkeltett esztétikai érzelmek színezik és értékesebbé teszik a gyermekek
egyéniségét

Beszédaktivitásra késztet, fejleszti az önértékelést, önbizalmat

Az óvodásokat lehetőleg minél többször vigyük el bábelőadásokra

A gyermek szívesen nézi, de nevelőértéke csak akkor van, ha a diafilmvetítést tervszeűen alkalmazzuk

A diafilmek szerkezetének igazodnia kell a gyermekek fejlettségéhez, életkorához

Nem a képek alatt szereplő rövid szöveg felolvasása a cél, hanem a mese eredeti, gazdag szövegét mondjuk el a képekhez kapcsolódva

A gyermek a diafilmhez kapcsolódva is szívesen beszélnek maguktól a mese szereplőiről

A vetítés helyét úgy kell megválasztani, hogy a gyerekek a vetítőernyőt természetes fejtartással láthassák

Ügyelni kell a balesetveszélyre is, a régebbi vetítők könnyen bemelegednek

A televízió és a modern feldolgozások nem helyettesíthetik a pedagógus bemutatását

Magyarországon a legnagyobb diafilm gyűjteménnyel Bíró Ferenc rendelkezik

A többször hallott mesét a pedagógus elkezdi, majd a gyermek ezt folytatja

Alkalmazásához figyelembe kell venni az életkori sajátosságokat

A gyermekek egy-egy részt összekapcsolva mesélik tovább a történetet

Elakadás esetén átvehetjük a mese fonalát, majd visszaadjuk a gyermeknek, aki így már képes folytatni a történetet

A pedagógus egy korábbról ismert mesét vagy egy kitaláltat kezd el, melyeket a gyermek maga fejez be

Fejleszti a gyermek memóriáját, nyelvi kifejezőeszközeit

Az ismeretlen mese megmozgatja a gyermek képzeleterejét

Ügyeljünk arra, hogy a funkció nélküli kötőszavak és szóismétlések elkerülésére és a mondatok logikusan kapcsolódjanak egymáshoz

A félénk vagy gyenge szövegalkotó képességekkel rendelkező gyermkekek egy-két mondatos válaszait is fogdjuk el

Bátorítsuk és dicsérjük meg beszédkedvet kapó gyermekeket

Gyengébb szövegalkotásnál segíthet a vizuális kommunikációval történő megerősítés

A gyermekek az óvodapedagógus által bemutatott mesébe új cselekményfordulatokat, szereplőket, tulajdonságokat szőnek bele

Nagycsoportosoknál igen kedvelt és hatásos módszer