Misu bácsi törpejárásnak nevezi ezt a gyakorlatot, idétlennek néz ki, pedig kegyetlenül nehéz, szinte állandóan feszül a combizom összes kötege, ha nincs hulla, mi a fenét keresek én itt. Ha meg van hulla, kukkantgattam ki a fű közül, akkor élesbe megy, akkor az én életem is veszedelemben forog, és mit vigyázok az ünneplőmmel, miért nem csúszok-mászok hason, úgy biztosan nem találnak el, vajon miért nem menekülök fejvesztve. Az előbb még megvoltak, mind a ketten, de mire legközelebb felbuktam a fűből, már eltűntek, mint a sötétkék szoknya alatt az a fehérség, amit a szembogaramból aztán már többé nem lehetett kivakarni. Hova a fenébe lettek
Mars az osztályod után, giliszta, mi még összeszedjük az erősítést Icukával, futólépés.
És vissza-visszanézve láttam, hogy ballagnak ketten, lassan a Nagyrét fái közt, hosszú köteg kábel köti kettejüket össze, engem pedig hozzájuk semmi, és futottam, giliszta, ahogy bírtam.