Rókusis sztory. Nagy általános iskolába jártam szegeden, ahol délutánonként angolul tanultunk. Nem nagyon érdekelt, nem igazán ment jól, nem értettem miért csináljuk ezt jellemzően fáradt is voltam már délutánonként. Kicsit szomorú voltam, hogy én nem kaptam annyit pecsétet a füzetem hátuljába mint a többiek, ami egy integető macska volt, de nem nagyon törődtem vele. Majd egyszercsak megtudtam, hogy a második osztály újrakeverik a b,c,d osztályokat és ezt annak megfelelően teszik, hogy ki mennyire tanult jól angolul és ehhez megszámolták a pecséteket is... Így lettem németes, a legrosszabbakat oda sorolták be. Én viszonylag jó eszű voltam, de a legrosszabb osztályba jártam és gyakorlatilag így a képesség szerint differenciált osztályok jöttek létre. Azt kell mondjam, hogy ez a minősítés nagyon komolyan befolyásolta a jövőmet, nem voltam utána nagyon sok ideig jó tanuló és 6. osztály után már el kellett vinni más iskolába. Szóval az értékelésnek, minősítésnek komoly hatása van az életünkre. Nem mindegy hogyan csináljuk. És az sem mindegy, mi hogyan viszonyulunk hozzá.