Please enable JavaScript.
Coggle requires JavaScript to display documents.
Hatalmi politika és forradalmi hullámok a XIX. század első felében -…
Hatalmi politika és forradalmi hullámok a XIX. század első felében
I. A bécsi kongresszus és a szent szövetség
Bécsi konferencia (1814-1815): nagyhatalmak találkozása a napóleoni háborúkat követően.
Kettős cél:
1: tartós hatalmi egyensúly kialakítása
2: forradalom terjedésének leállítása
Oroszország kezdett megerősödni: ezt az angolok próbálták megakadályozni, így a britek támogatták az oroszellenes Ausztria és Poroszország megerősítését.
Ausztria megkapta Velencét és Lombardiát, Poroszország pedig német területeket, pl.: Ruhr-vidéket.
Hollandia megkapta Belgiumot és a Szárd Királyságot (Genovával).
Nagy-Britannia a gyarmatokon erősítette meg magát (India, Fokföld) és megszerezte Máltát és a Jón-szigeteket is, (utóbbiakban stratégiai pontokat hozott létre.)
A feudális hatalmak Szent Szövetséget kötnek (kivéve Nagy-Britannia ) : jelenti: segítik egymást, ha valahol fegyveres lázadás törne ki, akár fegyverrel is.
A bécsi kongresszus után még több más kongresszust tartottak a nemzetközi tárgyalásokra.
II. Az 1820-as évek mozgalmai
A bécsi rendszer felháborodást is hozott: forradalmi mozgalmak alakulnak Spanyolországban és a Nápolyi Királyságban. Az alkotmány kiadására kényszerítették a Szent Szövetség tagjait.
Az Oszmán-Birodalom görögjei : a gazdagabb polgárok és az ortodox egyház tagjai is fellázadtak (görög szabadságharc 1821-1829)
Oroszország szerette volna átvenni a gyengülő Oszmán Birodalmat, illetve megszerezni a Boszporuszt és a Dardanellákat.
Az orosz előretörés miatt felbomlott volna az európai egyensúly. Így amikor az oroszok a görögök megsegítésére siettek, a nyugati hatalmak meg akarták ezt akadályozni, hogy még csak véletlen se tudja növelni az orosz a birodalmát. A Török Birodalom gyengülése "keleti kérdés" nem oldódott meg.
III. Az 1830-as párizsi forradalom
Napóleon bukása után a Bourbonok kerültek hatalomra (XVIII. Lajos). Alkotmányos monarchia volt a rendszer. Gyanús volt az emigrációból visszatérő nemeseknek, hogy a Bourbonok a régi rendszert akarják visszaállítani.
Megkísérelték a nemesség kártalanítását és az egyház korábbi befolyásának visszaállítását. A törvényhozás elutasította ezeket , ezért a király többször feloszlatta azt. 1830-ban emiatt lázadt fel a párizsi nép.
Az uralkodó elmenekült , miután kiderült, hogy a restauráció milyen gyengén alakul. Így Lajos Fülöp herceget választották meg uralkodónak. Helyreállt az alkotmányos monarchia. Eltörölték a cenzúrát és kiterjesztették a választójogot. A vezetést magához ragadta a pénzarisztokrácia (a leggazdagabbak), de nem rendelkeztek széles hatókörrel.
IV. Az 1830-as forradalmi hullám
A belgák elszakadtak Hollandiától a párizsi forradalom idején . Franciaország tartott az újabb csapásoktól, így kijelentette, hogy esze ágában sincs visszaszerezni Belgiumot.
Németországban is sok helyen forradalom tört ki. A megmozdulások az alkotmányosságot követelték, de ezeket a kormány elfojtotta.
A lengyelek remélték, hogy lerázhatják az orosz igát (1830). A bécsi kongresszus megnövelte az orosz fennhatóságú lengyel területeket, de biztosította, hogy a Kongresszusi Lengyelország belső önállósággal rendelkezzen. A lengyelek küzdelmet indítottak az oroszok ellen, de I. Miklós cár leverte a lengyeleket.
V. A társadalmi feszültségek kezelése Angliában
Az angol munkások szakmánként segítették egymást (rokkant és betegsegélyezés). Ezeket az intézkedéseket eleinte tiltották.
A pártküzdelmek során (whigek és toryk) meg akarták nyerni maguknak a munkásokat és így idővel engedélyezték, hogy szakmánként érdekvédelmi szervezeteket hozzanak létre.
A munkások is harcoltak munkahelyükön. Tiltakoztak sztrájkkal a bérek emelése és a munkafeltételek javítása érdekében. ( rövidebb munkaidő, fizetett szabadság és munkavédelem). Az alkotmányos rendszer lehetőséget adott, hogy a munkások vezetői befolyásolják a parlamentet , hogy változást érhessenek el. Választójogot akartak a munkásságnak. Az egész mozgalom neve a chartizmus (a követeléseket petícióba "chartákba" fogalmazták meg.) A választójogokat egyelőre nem érték el, de a pártok fontosnak tartották a munkásvédelmi intézkedéseket (gyári törvények: korlátozott női- és gyermekmunka, illetve 10 órás munkaidő)