Szerintem a novellából azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy az életben az idő nagyon gyorsan megy és gyakran az életünk régebbi szakaszaiból elfeljtünk dolgokat. A műben jól láthattuk, hogy az olvasó teljesen elfelejtette a ruhatárosnét. Szerintem ilyenkor fontos megnézni a másik oldalt is, ugyanis a ruhatárosné aki ott dolgozik már nagyon sok ideje, nap mint nap új emberekkel találkozik még is megismerte az ólvasónkat, szeritnem ez azt mutatja, hogy ha jobban oda figyelünk a körülöttünk lévőkre akkor több emléket gyűjthetünk. Érdekes még az, is hogy a ruhatárosnő vajon miért pont ő rá emélekezett? Igaz, hogy sok ideje oda járt, de biztosan nagyon sok másik ember is, ebből azt vonhatjuk le, hogy az életben mindenki valami mással tűnhet ki a tömegből, és lehet így különleges, olyan akire emlékezni fognak sokáig.
