Please enable JavaScript.
Coggle requires JavaScript to display documents.
A pszichológiai és az esztétikai irányultságú korszak jellemzői (Dobszay…
A pszichológiai és az esztétikai irányultságú korszak jellemzői
A 20. sz. elejétől paradigmaváltás figyelhető meg a gyermek társadalmi és kulturális megítélésében.
A gyermek a "félig kész felnőtt" pozíciója helyett a titokzatos zseni, az idealizált létállapot megtestesítőjévé, szimbólumává válik.
A gyermekkor csodája, a gyermeki létmód, a rácsodálkozó-ártatlan világlátás kedvelt motívumává válik a klasszikus irodalmi alkotásoknak.
A gyermekkor és a gyermek a "felnőtt irodalom" témájává válik, azonban továbbra is a felnőtt világ perspektívájából, beszédmódján keresztül kerül tárgyalásra.
Ekkor születnek azok a gyermekekről szóló felnőtt versek, amelyeket a gyermekirodalom a szerző szándékától függetlenül, utólagosan integrált magába.
Dobszay Ambrus és Bódis Zoltán értelmezésében a következő poétikai eljárások jellemzik az alkotásokat:
c) Polifonikus szerkezet alkalmazása
d) Kihagyásos-tömörítő szintaktikai szerkezetek építése
b) Az archaikus népi gyermeklíra műfajainak imitációja
e) Nyitott metaforaformák alkalmazása
a) A lírai én gyerekszerepben (ártatlanság nyelvének imitációja)
f) A felidézés, utalásosság fontossága (leginkább hangutánzó, hangulatfestő szavakkal)
A 20. sz. második felében újabb paradigmaváltás történik a gyerekirodalmon belül, ami elvezet a modern gyermekirodalom megszületéséhez.
A gyermek nem "félig kész felnőtt", hanem önálló individuum, ami elvezet a gyermeklírai alkotások poétikai megújulásához is.
Poétikai értelemben nincs különbség a felnőtteknek és a gyermekeknek szánt költészet között.
A pedagógiai diskurzus "valami tanulságosat kell mondani" elvét először a pszichológiai diskurzus "valamit mondani kell" elve váltja fel, majd az esztétikai diskurzusban megjelenik a "szépen kell szólni" elve.
Esztétikai diskurzus: a lírai alkotások a válogatást elvégző felnőtt közvetítőhöz és a gyermek befogadóhoz egyaránt szólnak.
Dobszay Ambrus és Bárdos József ezekkel a jellemzőkkel írja körül:
b) Tematikus jellemzők (helyzetszerűség, elvont gondolatiság kerülése, humor preferálása...)
c) Világképi jellemzők (animizmus, kicsiségek felértékelődése, figyelmesség, kíváncsiság...)
a) Formai jellemzők (erőteljes zenei megformálás, viszonylag rövid terjedelmű szöveg, nyelvi játékok, szójáték alkalmazása...)