Please enable JavaScript.
Coggle requires JavaScript to display documents.
Miért nincs NATO-hoz hasonló védelmi szerveződés Ázsiában?…
Miért nincs NATO-hoz hasonló védelmi szerveződés Ázsiában?
1954-ben az Amerikai Egyesült Államok létrehozta SEATO-t (Délkelet-Ázsiai Szerveződés Szervezete), nem tekinthető valódi multilaterális kollektív védelmi szerveződéshez.
A kudarc, miden hasonló kezdeményezés kudarcát jelentette.
A realista megközelítés:
A realizmus hívei szerint az Egyesült Államok túlzott erőfölénye nem tette vonzóvá ázsiai szövetségeseinek irányába, így nem akartak vele multilaterális keretek között együttműködni.
együttműködés hiánya:
Amerika és Ázsiai közti kulturális szakadék
maguk az ázsiai országok is elutasították a multilaterális kapcsolatokat, a bilaterális egyműködésit favorizálták szuperhatalommal szemben.
Nincs egyértelmű Szovjetunióval szembefordulás:
A kommunisták a térségben felforgató tevékenységet végeztek. Nem votl egy általános veszélyforrás, az ázsiai országok vagy a Szovjetuniót, vagy Kínát tekintették ellenségnek, de egymással szemben is bizonytalanok volt.
Az önkényuralomtól a demokráciáig terjedő különböző államberendezkedések és az intraregionális kereskedelem hiánya megnehezítette az integráció létrejövését.
Az erős szövetéséges hiánya megnehezítette az EÁ számára a kollektív védelem létrehozását, Japán csatlakozását pedig a többi ázsiai ország nem akarta
konstruktivisták álláspontja:
Egyes elméletek szerint az USA nem akarta korlátozni mozgásterét azáltal, hogy multilaterális megállapodásra lép gyenge szövetségeseivel.
Ennek ellentmond, hogy Európában kisebb volt az erőfölénye és hegemóniája a NATO-ban, és egy ázsiai szervezet létrehozásával nem csökkent volna annyira az erőfölénye.
Túl nagy volt az ellentét az ázsiai országok közt
Ennek ellentmond, hogy korántsem volt akkora a feszültség Indiát és Pakisztánt leszámítva.
Katzenstein és Hemmer szerint a multilaterális kapcsolatok kiépülése egyfajta kollektív identitást feltételez, ez nem létezett az USA és ázsiai szövetségesei között.
Az USA úgy tekintett a térségre mint gyenge, idegen államokra, akik nem ruházhatóak fel ekkora nemzetközi befolyással.
Európában a közös faj, vallás és demokrácia jelentette az együttműködés alapját, ezek a közös pontok az ázsiai országokban nem voltak meg.
Egy másik konstruktivista szerzős úgy véli, hogy a meghonosodott nemzetközi kapcsolatokat létrehozó normák nem tesznek lehetővé egy hasonló regionális együttműködést a kollektív védelem területén.
Ilyen norma például a be nem avatkozás elve, vagy az államok szuverenitása.
A frissen függetlenedett államok és nacionalista vezetőik számára a kolonializmus visszatérését látták ebben , és nem kértek a domináns hatalmak beavatkozásából.
Franklin D. Roosevelt amerikai elnök elképzelt egy csendes-óceáni védelmi rendszert
John Foster Dulles külügyminiszter egy csendes-óceáni paktumot szeretett volna és egy kibővített SEATO-t
liberális megközelítés
A liberális megközelítés szerint az Egyesült Államok az Ázsiát érintő fenyegetéseket kevésbé érezték fontosnak, mint az Európát érintőket.
Az ázsiai országok gyengesége miatt nem volt lehetséges a SEATO-n belül a kötelezettségeket megosztani.
Európa fejlődését csak időkérdésének látták, azonban volt ázsiai gyarmatok fejlődését lehetetlennek tartották
A bilaterális kapcsolatok kiépítését szorgalmazták, a multilaterális intézmények létrehozását túl kockázatosnak ítélték
A közvetlen szovjet fenyegetés és a vasfüggöny hiánya az európaitól eltérő fenyegetést.
Az eltérő körülmények eltérő intézményi lépéseket tettek szükségessé
Ezen intézmények relatíve váltak csak sikeressé.
Valódi választ a neoliberálisok sem adtak.
A régióban lehetséges kommunista lázadásokkal, azaz a Szovjetunió ellen való háborúval kevésbé számolt az Egyesült Államok.