Hanem amidőn már szépen megpitymallott,
És elült a szúnyog, és a zaj sem hallott,
Két szárnyát teríté annak két szemére;
Aztán álommézet csókolt ajakára,
Akit mákvirágból gyüjte éjszakára;
Bűvös-bájos mézet, úgy hogy édességén,
Tiszta nyál csordult ki Toldi szája végén”