Amit világnak nevezünk, az nem egyéb, mint gondolkodó tudat és e
tudatban létező eszmék, s vitatja, hogy jogunk lenne feltételezni egy ezeken
kívüli valóság létét – idealizmus.
A valóság abban különbözik az álomtól (pl. a valóságos Nap a képzelttől),
hogy egyformán és tartósan létezik minden tudatban. Eszmék pedig csak
onnan származhatnak, ahol már korábban léteztek, vagyis egy gondolkodó
szellemből, Istenből. Isten pártatlan, ezért rendelkezik minden tudat
ugyanazzal a z eszmével; s mivel Isten változatlan, ezért rendelkeznek a
tudatok ezzel az eszmével mindig ugyanúgy. A természettörvényeken
alapuló elvárásunk, hogy ugyanazok a képzetek a jövőben is ugyanolyan
törvényszerű kapcsolatban és egymásutánban lépnek majd fel, azon a
meggyőződésünkön alapszik, hogy az isteni akarat változatlan.
Mivel Isten magasan felettünk áll, és mivel az ő gondolkodásába mi,
emberek nem tekinthetünk bele, azért e törvényeket nem ismerhetjük előre,
vagy nem tárhatjuk fel őket logikai levezetés útján. Megfigyelés, tapasztalás
útján kell megismernünk őket. Ennyiben Berkeleynál az idealizmus az
empirizmussal fonódik össze.