Minden azon múlik, hogy felismerjük, mi jó, mi rossz, mi
közömbös, s azután törekedjünk arra, hogy cselekvésünk-
ben a felismert értékekhez igazodjunk. Ebben akadályoz-
nak az affektusok (ösztönök, szenvedélyek), s csak akkor
értük el célunkat, az erényt, ha mindenestül leküzdöttük az
affektusokat, ha lelkünk mentes a szenvedélyektől:
szenvtelenség állapota (apatheia, apátia).
Bölcs az, aki elérte ezt az állapotot. Csak ő szabad, mert
belátja a szükségszerűt; gazdag, igazságos, erényes,
boldog; független minden külső dologtól – szuverén mint
egy király. Az összes többi ember, a nagy többség balga.
(Eddig mint a cinikusok.)
Római hatás: a bölcs ember eszményét összhangba
hozzák ama nagyobb egésszel, amelybe az ember
beletagozódik, s amely iránt kötelességei vannak.