III. Az indiai filozófia ortodox rendszerei (ásztikák)
a régi bráhmanizmusból kiindulva a Védákban rögzített gondolatokat fejlesztik tovább (a „kommentár” műfaja).
A hat jelentősebb rendszer:
Njája és vaisésika
Hangsúly a világmagyarázaton, természetfilozófiájának magva egyfajta atomelmélet. A név arra utal, hogy ez a rendszer a tárgyak és az ember benső világában meglévő különbségek felfedezésével és kimunkálásával törekszik a megismerésre.
Céljuk, mint minden indiai rendszernek, a szenvedéstől és az újjászületéstől való megváltás.
Szánkhja és jóga
Szánkhja : a létet és a fogalmakat tartalmaik felsorolásával meghatározó rendszer
Dualisztikus (két elv, szemben a monisztikus upanisádokkal és a védantával): prakriti (őstermészet, aktív, anyagi elv) vs. purusa (szellemi, nem aktív, de lélekkel és tudattal bíró elv). (Az upanisád-tanból alakul ki: májából prakriti, az átmanból purusa lesz.)
Csak addig szenvedünk, ameddig a külvilág bizonyos viszonyai és folyamatai hatnak ránk. Azok azonban csak addig hatnak ránk, ameddig sajátunknak érezzük őket. Ez azonban tévedés, mert lényünk magva, a purusa, valójában idegenül és kívülállóan áll szemben az objektív történésekkel. Mindössze rá kell ébresztenünk! Az egyéni életben és a nagy világfolyamatban is minden attól függ, hogy belátja-e ezt a purusa (erény és lemondás útja). A prakriti (női princípium), addig kénytelen újra és újra kibontakozni a purusa szeme előtt, amíg ez saját másságának és részvétlenségének tudatára ébredve elfordul tőle, és ezzel megváltja őt is és magamagát is.
jóga
Szintén a bölcsességhez és a megváltáshoz vezető utat akarja megmutatni, csak éppen a súlypontot a gyakorlat oldalára helyezi át, hogy megadja az odavezető utat és eszközöket.
Különbség: a jógának van személyes istene
önuralom, megfeszítés, fegyelem
sokéves, fáradságos út a megváltáshoz
fegyelem
önfegyelem
helyes ülés
a lélegzés szabályozása
az érzékszervek elvonása minden külső tárgytól
gondolatok egyetlen tárgyra összpontosítása minden egyéb kizárásával
meditáció, elmélkedés
elmélyülés és elragadtatás, a legmagasabb fok: a szellem mint különálló lény elveszíti öntudatát.
Mímánszá és védánta
Mimászá:különösen a szánkhja filozófiát támadja, és helyettük a megszentelt hagyományhoz és a vallásgyakorlás ősi formáihoz való alázatos visszatérést követeli
Védánta („a Védák vége”): eredetileg az Upanisádok, majd az upanisádok alapgondolatát - mindennek brahmában és átmanban való egységét - legkövetkezetesebben továbbvivő filozófiák
Sankara
újra hatalmassá és virágzóvá tette az upanisad gondolatát
tat tvam aszi – „ez vagy te”
aham brahmászmi – „én vagyok a bráhma”
a brahma, a világ örök princípiuma, amelyből minden keletkezik, és amelyben minden nyugszik, saját legbensőbb énünkkel azonos. Ez az én, az átman, lényege szerint megismerhetetlen, szavakba nem foglalható. Egyetlen valóság létezik csak, az átman, ami a brahma.
A védánta gyakorlati etikájának fő követelményei:
Különbségtétel örök és nem örök között;
Lemondás az evilági és túlvilági jutalomról;
A hat eszköz: lelki nyugalom, önuralom, lemondás az érzéki élvezetekről, minden fáradalom elviselése, belső összeszedettség, hit;
Az egyéni földi léttől való megváltás vágya