Please enable JavaScript.

Coggle requires JavaScript to display documents.

Védák kora (Kr.e. 1500-500 ) (Négy fő része (Rig-véda (dicshimnuszok,…

- - - - „brahman”: eredetileg „ima”, „varázsszöveg”, majd „szent tudás”,
      - végül: általános teremtő világelv. Nagy világlélek, amelyből minden eredt és amely önmagában nyugszik és amelyben minden más is nyugszik.
      - „átman”: kezdetben „lehelet”, „lélegzet”,
      - végül: „lényeg”, a „saját én”, „önmaga”, „az én ellentétben a nem-énnel”. Énünk legbenső magva, amelyre akkor bukkanunk rá, ha az embertől mint jelenségtől először a testi burkot vonatkoztatjuk el, és a fennmaradó életlehelletszerű énből is (amelyet pszichikumnak is nevezhetnénk) leszámítunk mindent, ami akarat, gondolkodás, érzés és vágy
      - brahman és átman egy és ugyanaz
      - A világ lényegéhez vezető út:
        
        .)„májá”: fátyol, csupán csalóka álomkép, illúzió. Ha a világ lényegéhez saját bensőnkön át vezet az út és csak az abban való elmélyülés által fejthető meg, akkor a bölcs számára a külső valóság megismerése nem jelenthet értéket. A dolgok térben és időben létező világa nem a tulajdonképpeni létezés, nem átman, hanem csak májá
        
        „aszkézis”
        Az igazság ésszel nem fogható fel, szavakkal nem fejezhető ki, s nem is hozzáférhető mindenki számára. Még a kiválasztottat is hosszú út vezeti idáig: böjtölés, nyugalom, hallgatás, a legszigorúbb összeszedettség és önfegyelem, a figyelem és az akarat teljes elterelése a külvilágról.